Na szóval úgy kezdődött,hogy láttam az újsághirdetést.Pár napig gondolkodtam ,de végül is felhívtam.Egy nagyon kedves hang válaszolt a túl oldalról ,és nagyon biztatónak tűnt amit mondott.Az egy dolog ami kicsit elgondolkoztatott hogy bő egy óra az út.De még is megpropáltuk és nagy szerencsével jártunk.Mivel főleg ma nagyon meleg volt így féltem kicsit a hosszú távtól.Szóval reggel már 9 előtt indultunk.Gyerkőcök jól bírták.Vittünk mindenféle könyvet,italt,rágcsálni valót.Hát ahogy odaértünk ,gyönyörű táj fogadott bennünket.Nagyon kedves volt a bácsi,és levittük mind a két kutyust a tópartra.Volt egy kislány és a kisfiú (akit végül is megvettünk).Nehéz volt a döntés ,mert nagyon édes volt mind a két kutyus.Talán azért döntöttünk a kisfiú mellet mert az elözö kutyusunk is az volt.Elég jó utunk volt hazafelé,habár Julcsi kicsit már nyüszis volt.Meleg is volt meg hát álmos is volt a drágám.Michaelom élvezte az egész utat.Kutyus neve Tyson.Mikey döntött így.És nekünk is tetszett.
